Amint ígértem, mesélek egy kicsit az első ruhapróbáról... Szépen, pontosan megérkeztünk, ahogyan kell. Diával és Édesanyámmal átszaladtunk a varrónőhöz. Éppen az én ruhámon dolgozott. Semmit nem tudtam kivenni belőle, de azt egészen pontosan. Végül rámadták. Mindenhol lógott rajtam, szó szerint. Hosszú procedúra után végre rámszabták, nagyon szorgalmasan dolgoztak, meg is látszott az eredményen. Ha 50 db tű nem volt az anyagban, akkor egy sem. De úgy állt, ahogyan kell neki. Anyukám kissé talán el is érzékenyült (de az is meglehet, hogy egyszerűen csak a kezdődő náthával küszködött, lényegtelen).
Majd kiválasztottuk a csipkét, körülbelül négy közül nem tudtam dönteni, ami azt eredményezte, hogy végül egy ötödik lett a befutó. (Köszi Dia!) Az én drága tervezőm talált igen jó áron egy gyöngyözött csipkét. Nagyon finom anyag, és remélem, hogy megfelelő lesz rajtam is, a jó tartás egyre tökéletesedik, néha már úszónak, illetve kajakozónak érzem magam.
A fátyol kérdés is megoldódott. Olyan szép lesz hátul a nyaka (direkt magasítottat kértem, ami szépen kiemeli a zsiráfnyakamat :-D), hogy kár lenne hosszú hajjal és hosszú fátyollal eltakarni, így maradunk a birdcage fátyolnál. (Akármennyire is megszakad a szívem a 20-as évekbeliért...)
A következő próba valamikor a hetekben várható, immáron az igazi cipővel, és a csipkével dúsítva az összhatást! Majd az esküvő hetében hazaszállítjuk őkelmét. :-) Rövid ujjút kértem, 29 fokot és napsütést igértek 22-re. Maradjon is úgy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése