Ma végignéztem az esküvőtervezőt (ez itt a reklám helye), és ennek köszönhetően valami iszonyatos pánik tört rám, hogy még mi minden van hátra. Amikor a volt csoporttársnőm azt mondta, hogy szte jobban izguljak az esküvő miatt, mint az államvizsga miatt, még kuncogtam is magamban, hogy persze, persze. És lám igaza lett. Az államvizsga most eltörpül emellett a feladat mellett. Jó lenne már látni a végét, vagyis leginkább túllenni rajta. Legalább a szertartás és a fényképeszkedés részén.
27 nap, mintha fénysebességgel rohanna az idő. Mindig azt hittem, hogy milyen jól állunk, most hirtelen nagyon kesze-kuszának tűnik az egész. Muszáj rendszerezni a feladatokat (elárulom, az interneten pipálható esküvőtervező édes-kevés - ha így írják egyáltalán :-)), a gondolatokat.
Még keresnem kell virágkötőt, beszerezni a dekort, Piotrnak venni egy öltönyt és cipőt és... Most hirtelen mintha úgy tűnne, hogy másra nincs szükség. Biztosan van, csak nem jut eszembe. Talán nagyítóval szemlélem most a feladatokat, ezért vagyok így hanyattesve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése