Őszinte leszek. Már kezdem unni az esküvőszervezést. Tudom, nevetségesen hangzik, mert minden lány arra vágyik, hogy eljöjjön az a pillanat, amikor elkezdődik a saját esküvőjének a megszervezése, csakhogy a probléma ott van, hogy az a pillanat alattomosan kúszik be a mindennapokba egészen addig a pontig, amikor már nem tudod megkülönböztetni egy átlagos hétköznaptól...
Épp Kláriék esküvői fotóit nézegettem és az jutott az eszembe, hogy jaj, csak telne már el ez a nyár, annyira nem vágyom a sok szervezésre, egyeztetésre, meg miegymás, hanem csak örülni az augusztus 22-nek. Nem arról beszéltem, hogy nem várom, csak egyszerűen nem látom át sokszor, hogy mi legyen a folytatás, hogyan jönnek a lépcsőfokok, hogy egy tökéletesen kiforrott esküvő épüljön fel.
Kicsit szerencsétlen helyzetbe bonyolódtam. Diának (az én tündéri ruhatervezőm/varrónőm) váratlanul külföldre kell utaznia, így június 27-én nem lesz itthon. Mi legyen? Július 3-a után ráérne, csakhogy akkor mi Bózsván vagyunk. Egy délutányni rágódás után feltárcsáztam Péteremet, hogy megbeszéljem vele, hogy a legpraktikusabb az lenne, ha Hajniék esküvőjét (július 4.) kihagynám, mert ezt mindenképp el kell intézni. Attól függetlenül, hogy nagyon örült volna neki, ha ott vagyok mellette, számára is fontos, hogy rendben menjen a ruhavarrás, tehát vállaljam be bátran azt a próbát... Éljen! :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése