Visszaszámlálás

2010. június 14., hétfő

Akkor államvizsgázzunk!

Amint ígértem, jelentkezem egy rövid beszámolóval. A vizsga három részből állt. Május 17-én gyakorlati, 26-án írásbeli, június 8-án szóbeli.

A gyakorlati vizsga tulajdonképpen egy komplett tanácsadás levezetéséről szólt (természetesen élesben). Mindenki húzott egy esetet, majd hajrá. Én úgy mentem vizsgázni, hogy tudtam, ha 6 éves, beiskolázási státuszvizsgálatot húzok, akkor nem lehet probléma. Az első turnus utolsó vizsgázójaként húztam: "6 éves, beiskolázási státuszvizsgálat". Remek, a kliensem, egy bájos, csicsergő csajszi. Tündéri vizsgaalany volt... 
Végeredmény: Jeles.

Az írásbeli vizsga egy vastag tesztkönyvből volt, amit már félév elején megvettünk. A kérdések nem tűntek vészesnek, egészen addig amíg elérkeztem a nőgyógyászat, majd gyermekgyógyászat témaköréhez. Egy-egy kérdésnél csak néztem jobbra-balra, hogy mégis mi lehet a megoldás. A vizsga napjának reggelén még utoljára átnéztem az orvosi fejezeteket, így összesen kétszer töltöttem ki. Beültem, és elkezdődött, 100 kérdés, 140 pont, 140 perc. Nem volt nehéz, egyáltalán nem, talán egy órát töltöttem aktívan a teszttel. Néhány kétpontos kérdésen variáltam párat, majd utólag kiderült, jól oldottam meg azokat is, 139 pontot értem el (szégyellem is magam, hogy vesztettem egy pontot :-D).
Végeredmény: Jeles.

A rettegett szóbeli és szakdolgozat védés napja is közeledett, és természetesen nekem semmi kedvem nem volt tanulni (miért is lett volna). Azért csak olvastam a sorokat. Közben az eljegyzést is megtartottuk (június 6-án. Bár eléggé feszült voltam, de azért jól éreztem magam). Első körben hívtak be, fél 8-kor már ott várakoztam a terem előtt. Egyes számú bizottság, a vizsgáztatók pont azok, akikre vágytam, szuper. Nem részletezném, hogy milyen esetet húztam, elég bonyolult ahhoz, hogy érdekeljen... :-)
Két és fél oldalt jegyzeteltem, és ebből kb egy bekezdésre volt kíváncsi az elnök, majd kérdezett két-három szülészeti kérdést (mivel egyébként szülész-nőgyógyász orvos), majd a gyermekgyógyász is kérdezett kettőt-hármat, majd a III. kerületes vezető védőnő is egyet, és ezzel át is tértünk a szakdolgozat védésre, amit természetesen nagyon élveztem (órákon keresztül tudtam volna mesélni nekik róla. Ja, hogy mi is volt a szakdolgozatom: "A zene hatása a magzat és a gyermek fejlődésére". Nagyon izgalmas téma, sajnos itthon még nem foglalkoznak vele teljes mélységében, pedig ha valaminek van értelme, akkor ennek igen - és nem hinném, hogy elfogult vagyok.) Majd megköszönték a vizsgát, kaptam egy kedves dicsérő mondatot a vez. védőnőtől, aminek különösen örültem, és kisétáltam teli vigyorral az arcomon. Pont, mint ahogy álmodoztam róla. Tudtam, hogy erre nem kaphatok mást, csak jelest.
Szakdolgozat: Jeles. (Ezúton is újra és újra köszönöm a sok segítséget és támaszt Zsuzsinak, és az én kedves konzulensemnek - és főiskolai éveim legjobb oktatójának/pszichológusának - Zombori Judit tanárnőnek!)
Végeredmény: Jeles.

Hogy mi ebből a tanulság? A hit és az életmód (melyben számomra benne foglaltatik a HIT)! Mindez nem sikerülhetett volna, ha én nem keresem a Teremtő és Fenntartó Isten társaságát, ha nem kérek tőle kegyelmet, erőt és nyugalmat mind a tanuláshoz, mind a vizsgahelyzethez. Megadta, amit kértem, igazán hálás lehetek Neki!
És miért az életmód? Nyolc alapelv (egészséges táplálkozás, testedzés, víz, napfény, mértékletesség, friss levegő, pihenés, hit Istenben) ez a siker kulcsa. Törekedni kell az egyensúly megtalálására. Úgy is mondhatnám: dominó effektus. Ha egyet elrontasz, borul az egész... Nos, én törekedtem arra, hogy mind meglegyen az életemben, nem mondom, hogy mindig sikerült, de igyekszem, méghozzá nem az államvizsga erejéig, hanem egész életen át! :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése