Meghívó

Készülgetünk. Ahhoz képest, amit eredetileg elterveztünk, szükség volt némi változtatásra (sajnos elázott a nágocsi nyomda, így nem tudta Máté elvállalni, maradt a "saját kezűleg" verzió). Tegnap elkezdtük a nyomtatást. Találtam egy szuper jó céget (ez itt a reklám helye), ahol megvásároltunk minden kelléket, metál papírokat (arany, okker, kétféle zöld és pale pink), szalagot, meg miegymás. Kettő példány el is készült. Azóta szorgalmasan szabok, vágok, hajtok, Péterem meg nyomtat, így nagyon jól össze tudunk dolgozni. Hétvégén Csurgón leszünk, tehát a rokonság egy része kézhez is kapja. Utána megyünk le Gyulára, bejelentkezni a polgárira, és akkor már pár meghívót is viszünk le.

Közben kezd kialakulni valami kép az étterem és az asztal dekorról is. Valamikor elhívom Évit és Zsuzsit (mivel ebben ők a jobbkezeim - ha eddig nem, akkor most már tudnak róla :-)), és együtt kiválasztunk mindent. Nagy előrelépést jelent, hogy már a terv megszületett a fejemben, módfelett örülök neki!

Most kezd igazán izgalmassá válni a szervezés. Feladat, feladat hátán, nem is tudom néha, hogy minek álljak neki! Nagyon hálás lehetek, hogy Péter ennyit segít, és nem nekem kell intéznem mindent.

Ha már ruházkodunk

Nos, ideje egy kicsit beszélni a cipőről is, mivel jó reményeim szerint nem éppen szokványos cipőt szeretnék (értsd: nem tűsarkú, hófehér, hegyes orrú)... Mivel Péterem nem sokkal magasabb nálam (és a tűsarkúban egyébként is az első lépésnél orra esnék), ezért lapos peep-toe, vagy ballerina cipőre vadászom, és a mi a lényeg, legyen színes. Nem szeretem az egyhangú dolgokat. Miért kéne fehérnek lennie a menyasszonynak? Éppen tegnap beszélgettünk a lányokkal (Zsuzsi, Kata, Klári), hogy mennyire nem elterjedt a fekete menyaszonnyi ruha. Egyik fórumos barátnőmnek ilyen lesz, nekem nagyon tetszett. Ha olyan olaszos Sophia Loren bőröm lenne, mint Neki, akkor garantáltan feketét varratnék én is. Dehát, én ilyen svéd típusú lánynak születtem, így marad a pezsgő szín... (Amihez színes csokor és csípőszalag és ugye a színes cipő dukál.)

Bal oldali képen a bal oldali szandál, jobb oldali képen a jobb oldali peep-toe.

Oh, micsoda pillangók (természetesen az összes cipőt lazac színben képzelem el, mint a jobboldali, vagy akár virágmintás is lehetne, mint a felső kettő) :-D

Ruhapróba

Ketyeg az óra, lassan itt van június 27-e, ami nem mást jelent, mint:

Semmit! Ugyanis eltolódott a próba ideje. Diának váratlanul és halaszthatatlanul külföldre kell utaznia, és mivel nem ér haza addigra, ezért halasztanunk kellett egy hetet. Új időpont: július 4-e. Sajnos Hajniék esküvőjére így nem tudok menni, de mivel más időpont nem jöhetett szóba, igennel válaszoltam, legyen! (Mégiscsak a saját esküvőnkről van szó...)

De legalább addig van két hetem tömegelni, és kiválasztani a cipőt! :-)

Tiszavirág MBT

Azt hiszem, hogy véget ért közös tiszavirág jellegű életünk az MBT-vel. Nem találom a számomra ideális szandált, ami minden szempontból megfelelne, és Kongó előtt nem is szeretnék mérhetetlenül sok pénzt beruházni rá (gondolom érhető, hogy oda nem igazán szeretném vinni a kéttagú MBT kollekciómat :-D). A minőség mellett fontos a küllem. Bevallom, egyre elegánsabbá válnak a szandálok, de azért egy trendi és egyben kényelmes, minőségi Scholl, vagy Marc szandállal nem veheti fel a versenyt (hangsúlyoznám, hogy most csak a külsőről beszélek). Ha az egészet megfűszerezem azzal, hogy jelenleg Fehérváron az egyik Sepa üzletben 40%-kal le vannak árazva a Marc szandálok, akkor teljes a gyönyör.

Jó éjszakát!

Zavaros

Őszinte leszek. Már kezdem unni az esküvőszervezést. Tudom, nevetségesen hangzik, mert minden lány arra vágyik, hogy eljöjjön az a pillanat, amikor elkezdődik a saját esküvőjének a megszervezése, csakhogy a probléma ott van, hogy az a pillanat alattomosan kúszik be a mindennapokba egészen addig a pontig, amikor már nem tudod megkülönböztetni egy átlagos hétköznaptól...

Épp Kláriék esküvői fotóit nézegettem és az jutott az eszembe, hogy jaj, csak telne már el ez a nyár, annyira nem vágyom a sok szervezésre, egyeztetésre, meg miegymás, hanem csak örülni az augusztus 22-nek. Nem arról beszéltem, hogy nem várom, csak egyszerűen nem látom át sokszor, hogy mi legyen a folytatás, hogyan jönnek a lépcsőfokok, hogy egy tökéletesen kiforrott esküvő épüljön fel.

Kicsit szerencsétlen helyzetbe bonyolódtam. Diának (az én tündéri ruhatervezőm/varrónőm) váratlanul külföldre kell utaznia, így június 27-én nem lesz itthon. Mi legyen? Július 3-a után ráérne, csakhogy akkor mi Bózsván vagyunk. Egy délutányni rágódás után feltárcsáztam Péteremet, hogy megbeszéljem vele, hogy a legpraktikusabb az lenne, ha Hajniék esküvőjét (július 4.) kihagynám, mert ezt mindenképp el kell intézni. Attól függetlenül, hogy nagyon örült volna neki, ha ott vagyok mellette, számára is fontos, hogy rendben menjen a ruhavarrás, tehát vállaljam be bátran azt a próbát... Éljen! :-D

Töltekezett a tankom

Korán reggel újabb meglepetés. Mint minden reggel, ma is sasoltam a Bartók rádióban a rejtvényt, sms írásra készítve a telefonom... Kérdés Liszt Ferenchez kapcsolódott, milyen évfordulót ünneplünk jövőre? Gyorsan Péteremet megcsörgettem (én Liszthez nem értek), mégis mi a megfejtés? Azonnal tudta: 1811-ben született. Remek! Bepötyögtem, és vártam, hogy vége legyen a zongorajátéknak (Chopin Liszt feldologozásban, Kissin játszott, tehát nagy volt az élvezet :-)).

Megfejtés helyes, de vajon nyertünk? A betelefonáló mehet pénteken Strauss operára (nem mintha annyira vágytam volna rá), majd bemondták a nevem, hogy megnyertem Eszéki Erzsébet: Így látunk mi című könyvét (pont, ahogyan szerettem volna).

"Mi tudjuk, hogy le fog omlani. Ez a tudás belerezeg a szemlélésbe. Dramatizálja a képet. Csak zárójelben: nem tudnám eldönteni, hogy amit látunk, az épülő, vagy pusztuló torony-e. De aki nem tud semmit a babiloni történetről, annak is kereken közvetíti a kép a lelki tartalmat... Brueghel nem patetikus, nem heroizál. Egyenesen ironikus. Szeretem, amikor az injekció úgy van beadva, hogy nem fáj. Sőt: aki beadja, nem élvezi, hogy fájdalmat okoz. Még titokban sem. Valóban el akarja kerülni, hogy fájjon. És eléri, hogy hasson." (Részlet a könyvből, Mácsai Pál: Id. Brueghel: Bábel tornya című képének elemzése)

Nagyon örülök neki, a sok sms meghozza gyümölcsét, ez immár a második nyereményem, először egy szuper Lénárd Sándor (polihisztor, nagyon érdekes, izgalmas, sokszínű személy volt) felolvasó esten voltunk Péteremmel, melyet szuper zongora és orgonajáték színesített.

"Jó helyen vagyok, mert bőven jut abból a jóból, amit az ipar nem termel, hanem pusztít: a csendből."

"A honvágyról többet írtak a költők, mint a lélekbúvárok. A honvágy betegei nem is igen járnak a lélekbúvárokhoz, nem hiszik, hogy meggyógyulnak, ha ízekre szedetik tudatukat s a tudat alatti alagsort. Pontosan tudják, mi fáj és miért, s azt is, hogy a baj okának ismerete csak annyit segít, mint a pestises betegen, ha megmutatják neki a bacilus képét." (In memoriam Lénárd Sándor)

Hotel Agro megbeszélés

Tegnap volt egy gyors megbeszélésünk a három boss-szal (jól írom???), ami számomra igen pozitívan sikerült (lehet, hogy a hatást az azt követő Édeni vegán és 3 gombóc fagylalt - diabetikus! :-) -  is fokozza). Tamás és Andi kísért, szállított minket, majd az ebéd, fagyi és séta erejéig együtt mulattok az időt.

No, de térjünk a lényegre! Simó Zoltán nagyon korrekt volt velünk, az ár igen reális, a részletekbe ugyan nem folytunk bele, de eddig úgy tűnik, hogy mindenre vevők, a teremberendezést is úgy alakítjuk, ahogy szeretnénk (jómagam erősen gondolkodom, hogy béreljünk körasztalokat, de majd meglátjuk). A dekort Évivel megbeszélem, jelenleg elképzelésem sincs, hogy hogyan dobjuk fel a termet.

A teraszon lesz az aperitif és az előétel, majd a főétkezés után a desszert, és a menyasszonyi torta is (ha az idő engedi). A hangosítást ők szolgáltatják, a pianínót is használhatjuk. A kávé és az alkoholos italozás is megoldódott (nem mintha nagyon szükség lenne rá, nem igazán italozós a rokonságom). Gondoltam, hogy este lehetne fáklyás megvilágítás, kint nagyon jól nézne ki. Igazából egy szavam sem lehet, annyira pozitívan alakult a tegnapi nap.

Igen, remélem látod mennyi munkával jár egy esküvő szervezése, a fenti képek mind erről tanúskodnak. El is fáradtunk rendesen... :-D

A dolgozó nő

Illetve a nő, aki dolgozna. Alig végeztem a sulival, máris kezdenék. Elsősorban védőnői állásokat keresek. Emberileg lehetetlennek tűnik, nem azért, mert nincs munka, az van bőven, egy ujjamra jutna 10, válogatni alig bírok, annyi. No, de melyik tanácsadó alkalmazna fél évre? Mert ugyebár január negyedikén elrepülünk és majd csak a nyáron jövünk haza. Persze nem csak a szemeimmel kell tekintenem rá, hiszen így valóban képtelenség, hogy tudjak dolgozni. Istennel együtt minden lehetséges, én ebben hiszek, és bízom benne, hogy sikerül ott elhelyezkednem, ahol a legnagyobb szükség van rám. Most elkezdődik a telefonálás, hogy vajon a vezető védőnők közül ki fog rábólintani erre a projektre, és ha akad valaki, akkor mehet a pályázat. Természetesen mindezt imával kísérve!

Akkor államvizsgázzunk!

Amint ígértem, jelentkezem egy rövid beszámolóval. A vizsga három részből állt. Május 17-én gyakorlati, 26-án írásbeli, június 8-án szóbeli.

A gyakorlati vizsga tulajdonképpen egy komplett tanácsadás levezetéséről szólt (természetesen élesben). Mindenki húzott egy esetet, majd hajrá. Én úgy mentem vizsgázni, hogy tudtam, ha 6 éves, beiskolázási státuszvizsgálatot húzok, akkor nem lehet probléma. Az első turnus utolsó vizsgázójaként húztam: "6 éves, beiskolázási státuszvizsgálat". Remek, a kliensem, egy bájos, csicsergő csajszi. Tündéri vizsgaalany volt... 

Végeredmény: Jeles.

Az írásbeli vizsga egy vastag tesztkönyvből volt, amit már félév elején megvettünk. A kérdések nem tűntek vészesnek, egészen addig amíg elérkeztem a nőgyógyászat, majd gyermekgyógyászat témaköréhez. Egy-egy kérdésnél csak néztem jobbra-balra, hogy mégis mi lehet a megoldás. A vizsga napjának reggelén még utoljára átnéztem az orvosi fejezeteket, így összesen kétszer töltöttem ki. Beültem, és elkezdődött, 100 kérdés, 140 pont, 140 perc. Nem volt nehéz, egyáltalán nem, talán egy órát töltöttem aktívan a teszttel. Néhány kétpontos kérdésen variáltam párat, majd utólag kiderült, jól oldottam meg azokat is, 139 pontot értem el (szégyellem is magam, hogy vesztettem egy pontot :-D).

Végeredmény: Jeles.

A rettegett szóbeli és szakdolgozat védés napja is közeledett, és természetesen nekem semmi kedvem nem volt tanulni (miért is lett volna). Azért csak olvastam a sorokat. Közben az eljegyzést is megtartottuk (június 6-án. Bár eléggé feszült voltam, de azért jól éreztem magam). Első körben hívtak be, fél 8-kor már ott várakoztam a terem előtt. Egyes számú bizottság, a vizsgáztatók pont azok, akikre vágytam, szuper. Nem részletezném, hogy milyen esetet húztam, elég bonyolult ahhoz, hogy érdekeljen... :-)

Két és fél oldalt jegyzeteltem, és ebből kb egy bekezdésre volt kíváncsi az elnök, majd kérdezett két-három szülészeti kérdést (mivel egyébként szülész-nőgyógyász orvos), majd a gyermekgyógyász is kérdezett kettőt-hármat, majd a III. kerületes vezető védőnő is egyet, és ezzel át is tértünk a szakdolgozat védésre, amit természetesen nagyon élveztem (órákon keresztül tudtam volna mesélni nekik róla. Ja, hogy mi is volt a szakdolgozatom: "A zene hatása a magzat és a gyermek fejlődésére". Nagyon izgalmas téma, sajnos itthon még nem foglalkoznak vele teljes mélységében, pedig ha valaminek van értelme, akkor ennek igen - és nem hinném, hogy elfogult vagyok.) Majd megköszönték a vizsgát, kaptam egy kedves dicsérő mondatot a vez. védőnőtől, aminek különösen örültem, és kisétáltam teli vigyorral az arcomon. Pont, mint ahogy álmodoztam róla. Tudtam, hogy erre nem kaphatok mást, csak jelest.

Szakdolgozat: Jeles. (Ezúton is újra és újra köszönöm a sok segítséget és támaszt Zsuzsinak, és az én kedves konzulensemnek - és főiskolai éveim legjobb oktatójának/pszichológusának - Zombori Judit tanárnőnek!)
Végeredmény: Jeles.

Hogy mi ebből a tanulság? A hit és az életmód (melyben számomra benne foglaltatik a HIT)! Mindez nem sikerülhetett volna, ha én nem keresem a Teremtő és Fenntartó Isten társaságát, ha nem kérek tőle kegyelmet, erőt és nyugalmat mind a tanuláshoz, mind a vizsgahelyzethez. Megadta, amit kértem, igazán hálás lehetek Neki!
És miért az életmód? Nyolc alapelv (egészséges táplálkozás, testedzés, víz, napfény, mértékletesség, friss levegő, pihenés, hit Istenben) ez a siker kulcsa. Törekedni kell az egyensúly megtalálására. Úgy is mondhatnám: dominó effektus. Ha egyet elrontasz, borul az egész... Nos, én törekedtem arra, hogy mind meglegyen az életemben, nem mondom, hogy mindig sikerült, de igyekszem, méghozzá nem az államvizsga erejéig, hanem egész életen át! :-)

Elsődleges szeretetnyelv a gyakorlatban

Ugyebár leállamvizsgáztam (ne haragudj, de most nem teszem próbára a türelmedet, hogy elmeséljem, miként alakult)... Ma este Anyutól megtudtam, hogy ők bizony szántak nekem egy karórát. Majd szépen megbeszéltük, hogy igazából nem túlzottan szeretnék, bőségesen elég a telefon, nem használtam szinte soha órát. No, de akkor mi legyen a diploma ajándék. Természetesen mi más pattant volna ki az én kis fejemből, mint: MBT :-D

No, de melyik legyen?

Panda Anthracite, vagy White?

Esetleg Habari Birch, vagy Chocolate?

Vagy Ema?

Nos, holnap próbálok, aztán elválik... Az élet nem is olyan apró örömei. Nagyon boldog vagyok most, ez egy szuper meglepetés volt az én drága Szüleim részéről, nem is számítottam rá. (Éljen, éljen, a mai nap meglepetése :-))

Nem a ruha teszi...

... a menyasszonyt, de azért elengedhetetlen kellék. Illetve nem is csak kellék. No, de térjünk a lényegre. Június 27-e jeles nap lesz, hiszen megyünk a varrónőhöz, immár másodszor. A ruhám szépen készül, már csak csipkézés és egyéb finomságok váratnak magukra. (Egy szót sem mesélek a ruhámról, Péter előtt is hallgatok, nem is látta, majd csak akkor, amikor Édesapámmal bevonulunk a gyülekezetben :-))

Fátylat is aznap fogunk választani:

Legyen birdcage? Vagy legyen, mint Marilyn Monroenak volt? Vagy legyen olyan, mint amit dédnagyanyáink viseltek, a 20-as években? Nehéz választani, és elsősorban tudod miért? Szemüveg. Bizony, szemüveges menyasszony leszek. Párom ragaszkodik hozzá, és miért ne adnám meg neki ezt az aprócska örömöt, ha ennyire vágyik rá.

Virágom, virágom

Azt hiszem végre megtaláltam az igazit! A csokromról beszélek. Ne nevess, ez nem egy hétre szól! Egyszerű, elegáns, olyan mintha antikolva lenne... Már egy jó ideje járatom a gondolataimat, hogy mégis mi illene hozzám, a ruhámhoz, az esküvőhöz és a pénztárcánkhoz (nem utolsó szempont).

Rózsa, az 1920-as évekbe mártva! :-)

Szerenád

Ők csak énekelnek, bohóckodnak. Én azt mondom, tegyék! Ha ilyen hangom lenne, én sem tartanám vissza magamnak. Mennyi örömet szereznek így nekünk... :-)

Újra

Igen, újra kezdtem, ahogyan megígértem Neked! Szorgalmasan válogatok a témák közül, amit papírra (elnézést, monitorra) kívánok vetni. Nem tervezem, hogy kimondottan csak esküvői blog legyen, hiszen olyan sok "érdekesség" (azzal a tündéri komolykodó kiejtéssel, ahogyan csak az én Bencém képes beszélni) van az életemben...

Nem is szaporítom a szót, későre jár! Jó éjszakát!

I Love My Love

Nem kell őket külön dicsérni, remekül énekelnek. Múlt héten találtam rá a február 14-i koncertfelvételükre. I Love My Love, nem tudok mást mondani, valóban így van, szeretem. Ahogy közeledik házasságkötésünk napja, egyre inkább elköteleződöm, és erősebb szálak fűznek Péterhez! Észak és dél milyen jól megértik egymást :-)