Visszaszámlálás

2010. október 7., csütörtök

Vége?

Elmúlt a nagy nap és nem készültem jelentéssel. Bocsánat. Vége lenne az esküvőszervezésnek? Ilyen hamar lejárt a tervezés ideje? Mint a karácsony. Egész évben erre készülsz, majd egy pillanat alatt elsuhan az orrod előtt, és ott állsz a kibontott ajándékokkal, a feldíszített karácsonyfa mellett, és nincs hatás...

Szóval így múlt el az esküvőnk napja. Nagyon élveztem, élveztük. A szertartás fantasztikus volt, Józsi hihetetlenül beszélt, nagy hatással volt sokakra, ránk is. Minden csodálatos volt, nekünk lett elkészítve. Barátságok mélyültek el, és születtek meg. Rokoni kapcsolatok változtak át.

Mégis volt egy apró szomorúság bennünk a vacsora alatt, amikor láttuk, hogy indulnak haza az emberek, egyre kevesebben lettünk és végül valóban úgy éreztem magam, mint december 25-én reggel, amikor elmúlt a hosszas készülődés varázsa, vége a szentestének.

Közben elkezdődött a nagybetűs élet, egy svájci-franciaországi, majd egy görögországi úttal.

Most elköszönök, majd folytatom (remélem hamarabb, mint most).

2010. augusztus 8., vasárnap

Sütizés

Voltunk Eszternél megbeszélni a süteményeket. Igazából elsősorban a menyasszonyi tortáról volt szó, de talán az is a legfontosabb. Felül málna, majd gesztenye, majd meggy végül puncs. Az egész csokiroláddal beborítva, színes szaténszalaggal körbekötve. A héten telefon Eszterrel: meg kell rendelnie a csokiroládot, de elég drága, plusz 15 ezer forint. Köszönjük, nem kérjük. Nagyon rendes tőleg, hogy megkérdezte, ezért szeretem ennyire. Nekünk olyan mindegy, hogy sima csokibevonat, vagy csokirolád, a lényeg, hogy csoki legyen. :-)

Hétvégén még lesz egy találkánk, akkor leadjuk a sütik listáját. Sportszelet, kétféle zserbó biztosan lesz, a többi még kérdéses.

2010. augusztus 4., szerda

Éljen a 21. század!

Érezd át a mondatban rejlő cinizmust! Csak egy aprócska dolog: Online Esküvő tervező... A ma embere el van egy kicsit szállva, az előre tervezés kezd átesni a ló túloldalára. Elképesztő, hogy mi mindenre kellett volna gondolnom fél évvel ezelőtt. Esküvő előtt 2 héttel manikür. Mi történhet, ha én csak 1 héttel előtte megyek el??? 2 hónappal a nagy nap előtt meghívók átadása? És ha 1 hónappal előtte kapják meg? Vegyél szexi alsóneműt! Rendelj ajándékot a tanúknak! Borítékold a borravalót és a szükséges pénzt! Te csak érezd jól magad, mi majd elszedjük a pénzed! Hihetetlen, hogy ma a boldogság álarca mögé bújtatva mindent eladnának nekünk. Bármit megvehetsz, és meg is kell venned. Miért? Érezd, hogy Te különleges vagy, más vagy, mint a többiek! Neked jár a galambröptetés, pillangórepítés, legalább 4 fogatos hintó, kívánságlámpás (a legújabb ökoellenes hóbort, amiről hallottam), és még sorolhatnám napokon keresztül, "mert megérdemled" - hogy egy közismert szlogent idézzek. Hidd azt, hogy az álom valóság, mindenre van keret.

Pár év múlva jóreggeltre köszönt a vekker! Hiszen még mindig az esküvőre felvett hitelt nyögöd, és azóta már egy tucatszor megbántad, hogy hozzámentél a sráchoz.

Megéri? Nekem nem! Lehet, hogy nem vagyok igazi magyar, de én köszönöm nem kérek a rongyrázásból. Nem kérek a cifra nyomorúságból! A valódi életemet kívánom mutatni, ami egy egészen egyszerű lány, aki szereti a design-t, de nem emeli a praktikum fölé! Ezért lesz egészen egyszerű esküvőnk (és hagyom a galambokat, kívánságlámpásokat másra), és ezért nem hagyom magam frusztráltatni a drága jó baráomnak hitt online esküvő határidőnaplóval. Egy határidőt - augusztus 22. -  tudok, és ehhez tartom magam! :-)

Jó éjszakát!

2010. augusztus 1., vasárnap

Csokor

Eddig minden csokorban találtam valami kivetnivalót. Nem tudom. Valami fiatalosra vágyom, valami egyedire, valami ami bohém, mégis elegáns. Ami olyan mint egy szüret előtti szőlősdomb, minden tőkén más fajtát látsz, más színek, más ízek, mégis összeér, és egyben olyan mutatós.


Tegnap este találtam néhányat, amire kezdtem rábólintani, kicsit vintage, remek. Nem akartam elhinni, hogy az internet világában csak ilyen kevés keringene a hálóban.

De ma történt valami! Találtam egy blogot, fantasztikus, csodaszép csokrokkal, amilyet az én szemem még nem látott. Pont olyanok, amilyeneket kerestem. 21 linket válogattam ki. Fájó szívvel 15-öt töröltem az előbbi percekben, hatan még versenyben vannak...

2010. július 27., kedd

Nyaralás

Nem tudom, hogy hallottátok-e, de mostanában esküvőt szervezek. Hihetetlen, nem? Szóval ellátva ezzel a temérdek mennyiségű idővel, tegnap kaptam egy remek feladatot. Keressek anyuéknak szállást, ugyanis el kell menniük nyaralni. Elég pocsék érzés lehet, amikor az ember fiát és lányát kötelezik, hogy menjen el üdülni. Hiába, az üdülési csekk világában élünk. Szóval, én szorgalmasan neki is veselkedtem. Találtam egy szuper jót Bükfürdőn, el is újságoltam, azóta változott a vágy, Eger és Pécs környékére szeretne anyukám menni. Ezennel bedobom a kérdést, hogy nyaralt-e már valaki Egerben (vagy Noszvajon, most nagyon kacsingatok feléje) vagy Pécsett? És ha igen, milyen véleménnyel van. Várhatóan egy hozzászólás sem fog érkezni, nem is ezért kérdeztem. Inkább költői a kérdés, hiszen egyre jobban Eger/Noszvaj felé dől a mérleg.

2010. július 26., hétfő

Pánik

Ma végignéztem az esküvőtervezőt (ez itt a reklám helye), és ennek köszönhetően valami iszonyatos pánik tört rám, hogy még mi minden van hátra. Amikor a volt csoporttársnőm azt mondta, hogy szte jobban izguljak az esküvő miatt, mint az államvizsga miatt, még kuncogtam is magamban, hogy persze, persze. És lám igaza lett. Az államvizsga most eltörpül emellett a feladat mellett. Jó lenne már látni a végét, vagyis leginkább túllenni rajta. Legalább a szertartás és a fényképeszkedés részén.
27 nap, mintha fénysebességgel rohanna az idő. Mindig azt hittem, hogy milyen jól állunk, most hirtelen nagyon kesze-kuszának tűnik az egész. Muszáj rendszerezni a feladatokat (elárulom, az interneten pipálható esküvőtervező édes-kevés - ha így írják egyáltalán :-)), a gondolatokat.
Még keresnem kell virágkötőt, beszerezni a dekort, Piotrnak venni egy öltönyt és cipőt és... Most hirtelen mintha úgy tűnne, hogy másra nincs szükség. Biztosan van, csak nem jut eszembe. Talán nagyítóval szemlélem most a feladatokat, ezért vagyok így hanyattesve...

Baby boom

Tegnap Stramszki Pistiéknél voltunk vendégségben (micsoda délután volt, nagyon jól éreztem magam, kimondottan kedves emberek. Tetszik nekem ez a német mentalitás). Szonjával igazán jó pajtások lettünk, nagyon kedvelem a csajszikát. 
Miután visszaértünk Pestre, egészen furcsa érzés kerített hatalmába, nehézkesen sikerült elhallgattatnom... Mégpedig, hogy Kongó után szeretnék gyereket. Őrület, minek a 24 évemhez még egy gyerek. Különben is nyugalmas, aranyhalakkal, 2 vadászkutyával és Afrikával teli életre vágytam.

Végül arra jutottam, hogy látszik, hogy jelenleg nem dolgozom a szakmámban, majd akkor jól a fejembe vésem, hogy jó az eredeti verzió a halakról és kutyákról! :-D Persze, ez nem csak az én döntésemen múlik. Majd meglátjuk (addig is reméljük a legjobbakat, hogy az meg kinek mi, döntse el maga :-))

Jó éjszakát (nagyon)!